Internetes kéziszótár

[A]
-[B]-[C]-[D]-[E]-[F]-[G]-[H]-[I]-[K]-[L]-[M]-[N]-[O]-[P]-[R]-[S]-[T]-[U]-[W]


adatátviteli sebesség: idõegység alatt átvitt bitek száma. Ezt bit/s-ban (bps) mérni. Az átvitelt jellemezhetjük a felhasznált jel értékében 1 másodperc alatt bekövetkezett változások számával is, amit jelzési sebességnek, vagy közismert néven baud-nak nevezünk.

adatbit: Jellemzõen az aszinkron adatátvitelnél használatos fogalom. Az adatok (amelyeket a számítástechnikában bitekkel kódolnak) aszinkron átvitele esetén (ilyet használnak például a modemek is) a byteban lévõ minden bit egyetlen vezetéken keresztül halad. A bitek közül a tényleges adatot jelentõket nevezik adatbiteknek (ezek száma 7 a szöveges állományok, illetve 8 a programok átvitelekor). Ahhoz, hogy a fenti módon kommunikáló számítógépek meg tudják állapítani, hogy az adatbitek egyik csoportja hol végzõdik, és hol kezdõdik a másik, adott számú adatbitet stopbitnek kell követnie. Ezek pontos számát az adatátviteli sebességtõl függõen kell megállapítani.

ADSL: Ez a betüszó (Asymmetric Digital Subscriber Line - aszimmetrikus digitális elõfizetõi vonal) egy olyan új technológiára utal, amely a hagyományos telefonvonalat (másképpen "csavart réz érpár") rendkívül gyors internetezésre alkalmas, nagy sávszélességü digitális vonallá alakítja át. Az aszimmetria az adatkommunikáció két irányának eltérõ sebességére utal – a legtöbb internetezõ számára fontos letöltési irány itt sokkal gyorsabb, mint az általában alig használt feltöltési irány.

ARPANET: Az Amerikai Védelmi Minisztérium kutatóintézetében (Advanced Research Project Agency) a hatvanas években kifejlesztett távolsági számítógép-hálózat, amely 1969 decemberétõl állt az egyetemek és a kutatóintézetek rendelkezésére. A fejlesztés célja a különbözõ katonai és kutatói szférák közötti nagysebességü kommunikáció megteremtése volt.. Ez a projekt - és a késõbb ebbõl megszületett hálózat - adta a mai Internet technikai megvalósításának alapját.
Az 1960-as évek végén a Bolt, Beranek és Newman nevu cég nyerte meg a hálózat megépítésére kiírt pályázatot. Megtervezték a mai útvonal-választók (router) elõdjét, majd ezeket az USA négy egyetemén (3 Kaliforniában, 1 Utahban) üzembe is helyezték. 1969 szeptember 2-án megszületett az ARPANET, amelyet akkor még telefonvonalak kötöttek össze.
Mivel a számítógépes kommunikációban sokszor fordul elõ az, hogy egy-két percig rengeteg a feldolgozni való adat, majd jó sokáig szinte semmi sem történik, ezért nem igazán szerencsés, ha két számítógép folyamatosan lefoglal egy vonalat. Ennek a problémának a feloldására irányultak a korai kutatások, majd így került kifejlesztésre az úgynevezett csomagkapcsolt hálózat. Ebben az esetben a kommunikáció úgy történik, hogy az adatokat kissebb csomagokra bontják, amelyek mindegyikét megfelelõ azonosítással látják el (küldõ címe, célállomás címe, stb.) Ezeket a csomagokat aztán a hálózat lebontja bitek sorozatára, amit a számítógépek továbbítanak. A célállomások a bitekbõl és a csomagokból felépítik az eredeti üzenetet.
Az ARPANET fejlesztését erõsen befolyásolták katonai célok is. Egyrészt hardver-független protokollok, másrészt olyan hálózat kifejlesztését kívánták, amely egy esetleges csapásmérõ támadás után is üzemképes marad. A sikeres kutatómunka eredményét egy 1978-ban végrehajtott teszttel mutatták be, amelyben egy kaliforniai autópályán haladó kamionban elhelyezett számítógép rádióhullámok segítségével küldött adatokat egy közeli gazdagéphez. Az adatok az ARPANET-en keresztül az Egyesült államok másik felébe, majd onnan egy mûhold közvetítésével Londonba jutottak.
Az ARPANET-et eredetileg csak az állományok átvitelére fejlesztették ki. A felhasználók azonban hamarosan elektronikus levelezést és levelezési listákat követeltek és kaptak. Nyilvánvalóvá vált, hogy az ARPANET a tudományos együttmûködés és haladás szempontjából nagyon fontos szerepet tölt be. Mivel azonban a hálózatot csak a Védelmi Minisztériummal szerzõdésben álló intézmények használhatták, ezért megoldást kellett keresni a többi egyetem számára is. 1983-ban, amikor a hálózatról leválasztották a katonai jellegü részt (MILNET), egyfajta internet alakult ki, amelynek gerincét az ARPANET adta. Azonban a probléma továbbra is fennállt, mert az ARPANET eredetileg a Védelmi Minisztérium hálózata volt. Ezért az 1980-as évek vége felé a National Science Foundation létrehozta az NSFNET hálózatot, amely az ARPANET-et váltotta fel. Maga az ARPANET 1990-ben megszünt.

ATM: Asynchronous Transfer Mode. Az ATM-et VBR típusú adatátvitelre tervezték. A követelményeket kielégítendõ, az ATM aszinkron idõosztásos multiplex adatátvitelt használ, viszonylag kis méretû csomagokkal. A csomagok 53 oktet (oktet=8 bit) hosszúak, ebbõl mindössze 5 oktet a fejléc és 48 oktet az információ. A fejrész tartalmazza a csomagot vivõ virtuális kapcsolat adatait. Az információs mezõ rövid, így a pufferek a kezelõ pufferek méretei kicsik lehetnek. Az elérhetõ adatátviteli sebesség nagyobb 1 Gbit/s-nál, jellegénél fogva ISDN kommunikáció átvitelére alkalmas.

asap: As soon as possible - Amilyen gyorsan csak lehet.

afaik: As Far As I Know - Ahogy én tudom, tudomásom szerint.

[Vissza]

baud: A modemek számítógép digitális jeleit a telefonvonal számára értelmes analóg jelekké alakítja, modulálj, ezen folyamatának gyorsaságát jellemzõ mértékegység. Mivel léteznek olyan modemek, amelyek minden modulációval egynél több bitet tudnak küldeni, ezért a baud számszerûleg sem feltétlenül azonos az adatátvitel sebességével, amelynek a mértékegysége a bps. 1 baud a modulációsebesség akkor, ha a kommunikációs csatornán másodpercenként 1 jelváltás történik. Egy jel állhat egy bitbõl, de lehetséges olyan kódrendszer is, ahol egy jel több bitbõl áll. Ennek következtében a baud a másodpercenként átvitt hasznos jelek, míg a bps a másodpercenként átvitt összes jel számát adja meg. A kereskedelemben kapható modemeket az adatátviteli sebességükkel jellemzik. 10 baud a moduláció sebessége akkor, ha másodpercenként 10 jelváltás történik. A bináris, azaz két jelbõl álló jelrendszer esetében a baudot szokták a bit/s mértékegységgel együtt is használni, mivel itt a kettõ számszerüleg megegyezik.

bit: Angol rövidítés, a BInary digiT szavakból készült. Az informatikában, információelméletben az információ legkisebb egységét jelöli. Az informatikában ezt az 1 és a 0 számjegyekkel jelölik. (A binary digit jelentése bináris számjegy).
Amiért a számítógépek pontosan tudnak muködni, az annak köszönhetõ, hogy egy bitnek a két állapota (0 és 1) elektronikailag élesen megkülönböztethetõ egymástól. Egy ilyen megkülönböztetés lehet az, hogy a magas szintû feszültség az 1, míg az alacsony szintû feszültség a 0 bitet jelentse. Abitekbol nagyobb egységeket állítanak össze. Ilyen például a byte. (vesd össze: oktet)

BNC: Vékony koax kábelezés esetén a jelek visszaverõdésének megakadályozására a végpontokat a kábel hullámellenállásával megegyezõ értékû 50 Ohm-os ellenállással kell lezárni. Mivel a számítógépek sorosan fel vannak fûzve a kábelre, a csatlakoztatást oly módon lehet megvalósítani, hogy a koaxiális kábelt egyszerûen kettévágják a két végére ún. BNC csatlakozót szerelnek, és egy ún. T csatolót illesztenek be ez csatlakozik a számítógép hálózati kártyájára.

böngésző: A böngészõ olyan szoftver, amellyel a World Wide Web hálózaton lévõ tartalom megjelenítésére szolgál, az információk tömkelegében böngészhetünk, különbözõ erõforrásokat térképezhetünk fel. A böngészõ kliensként mûködve a kiszolgálókkal felveszi a kapcsolatot és azoktól különbözo információkat szerez be. A legelterjedtebb grafikus böngészõk: Netscape Navigator, Microsoft Internet Explorer, Mozilla, Opera. A szövegesek legelterjedtebbike a Lynx, mely leginkább unix alapú operációs rendszereken található.

bug: Ez egy angol szó, jelentése: bogár. Informatikai-számítástechnikai zsargonban a programokban lévõ hibát, zavart jelenti. Akkor mondjuk, hogy egy program "bugos", nem a megfelelõen muködik. Ilyeneket mindenki tapasztalt már, amikor operációs rendszerének grafikus felülete a két-három program egyidejû futása miatt hirtelen elszáll, vagy egyetlen használt program valamilyen mûködési metódusra hibát ír. Akifejezést az egyik elsõ informatikus, Grace Murray Hopper, az amerikai tengerészetnél szolgáló egyik hölgy, találta ki. Hopper a II. világháború alatt az ENIAC nevû számítógépen dolgozva egy rovart csapott agyon, amely az egyik elektroncsõben okozott zárlatot... innen a "bug" kifejezés

byte: Angol szó, az információ nagyobb egységét, 8 bitet jelöl. Általában ennyi információ kell egy karakter/betû meghatározásához (tehát nagyjából mondhatjuk, hogy egy betû egy byte adat). Egy gépelt oldalon átlagosan 2 kilobyte-nyi szöveg jelenik meg. Sok számítógépen byte-nak nevezik a legkisebb információegységet is. Magyarul elterjedt írásmód még a bájt is. 1 kilobyte szokásos rövidebb írása 1 KB, 1 kilobit esetén pedig 1 Kb (1 megabyte = 1 MB, 1 gigabyte = 1 GB).
Az Interneten a 8 bites byte kifejezésére az oktet szót használják, mert léteznek olyan számítógépek, amelyek alapegysége - legkisebb megcímezhetõ információegysége - nem 8 bit, hanem például 12.

btw: By the way - Egyébként.

[Vissza]

CGI: A CGI-specifikációk (Common Gateway Interface) írják le, hogy a HTTP kiszolgálók hogyan kommunikálnak a küldött információkat ténylegesen feldolgozó programokkal. Amikor a megjelenítõ egy olyan kapcsolathoz ér, amely egy programra hivatkozik, a kiszolgáló elindítja ezt a programot és a CGI-leírást használva átadja az ügyféltõl érkezõ adatokat (ha vannak). A külsõ program a kapott információt felhasználva elvégzi a feldolgozást vagy lekérdezést, és a választ (ugyancsak a CGI-leírást használva) visszaküldi a kiszolgálónak. A kiszolgáló ezt azután dokumentum formájában továbbítja a kérést küldõ megjelenítõ-programnak.

CRC: Cyclic Redundancy Check. Csoportos bithibák javító módszere. Úgy mûködik, hogy egy keretnyi adatot egy elõre meghatározott bitsorozattal “elosztunk”, és a “maradékot” a keret részeként továbbítjuk. A vevõ oldalon ugyanezt az osztást végezzük el, és ha ez a keret részeként átküldött maradékkal egyezik, akkor hibátlannak fogadjuk el a keretet.

Három szabványos bitsorozat terjedt el:

  • CRC-12 6 bites karakterek átvitelekor használt
  • CRC-16 8 bites karakterek átvitelekor használt
  • CRC-CCITT 8 bites karakterek átvitelekor használt
[Vissza]

datagram: A TCP/IP protokollban az információ datagramokban terjed. A datagram (csomag) az üzenetben elküldött adatok összessége. Minden datagram a hálózatban egyedi módon terjed. Ezen csomagok továbbítására két protokoll, a TCP és az IP szolgál. A TCP (Transmission Control Protocol) végzi az üzenetek datagramokra darabolását, míg a másik oldalon az összerakást. Kezeli az esetleges elveszõ csomagok újrakérését és a sorrendváltozást. Az IP (Internet Protocol) az egyedi datagramok továbbításáért felelõs.

dial-up: Angol kifejezés, jelentése: hívás, vonalkapcsolás, feltárcsázás. A számítástechnikában a kapcsolt vonali Internet hozzáférésnél használt kifejezés. A dial-up, vagy kapcsolt vonali hozzáférés segítségével egy, a hálózatra nem kapcsolt számítógép a hálózaton lévõ másik számítógépen tárolt adatokhoz juthat hozzá. A hívott számítógépnek hálózati kiszolgálóként kell üzemelnie ahhoz, hogy az erõforrásait használhassuk.

DNS: (Domain Name System) Domén-név rendszer. Az FQDN-t (Fully Qualified Domain Name), azaz a teljes domén-nevet eszerint képzik. A DNS tulajdonképpen egy Internet adatbázis, melybõl az Interneten lévõ gépek neve bármikor lekérdezhetõ. A neveket azért találták ki, mert az emberek könnyebben megjegyzik a szavakat, mint a látszólag értelmetlen számokat.
A DNS hierarchikusan egymásra épülõ szintekbol áll: minden egyes szint egy úgynevezett tartománynak (domain) felel meg. A számítógépek Internet-címében szereplõ pontok a különbözõ ilyen tartományokat választják el egymástól. A legfelsõ szintû tartományt az utolsó pont utáni név, az alacsonyabb szintû tartományokat pedig az elõbbre lévõ pontok utáni nevek együttesen jelölik. Az elsõ pont elõtti név az adott tartományon (hálózaton) belül lévõ gépeket azonosítja. A tartományok elnevezése általában utal a tartomány jellegére, az alatta elhelyezkedõ gépek tulajdonosára: edu: oktatási, mil: katonai, ISO3166 szabvány szerinti országmegjelölések (hu: Magyarország, ro: Románia),... A nevek és a számok egymásnak való megfeleltetését a DNS kiszolgálók vagy névkiszolgálók (name server) végzik.

DNS kiszolgáló: Az Internet neveket és címeket egymásnak megfeleltetõ kiszolgálóit nevezik DNS kiszolgálóknak vagy névkiszolgálóknak.

domain nevek: Az Internet használata során két, egymástól akár sok ezer kilométerre lévõ számítógép között alakul ki kapcsolat. Nyilvánvalóan ezért minden egyes gépet azonosíthatóvá, címezhetõvé kell tenni. Erre két, egymással egyenértékû módszer áll rendelkezésre. Az elsõdleges módszer az amit IP címzésként már megismertünk, míg a másodlagos — a felhasználók által szinte kizárólagosan használt módszer az azonosító domain nevek rendszere. A domain általában egy ország globális hálózati egysége vagy hálózati kategóriája, az aldomain ezen belül egy különálló hálózatrész, a host pedig az adott hálózatrészen belüli felhasználókat kiszolgáló gép azonosító neve.

DTE (Data Terminal Equipment): adatvég-berendezés, számítógép vagy terminál

[Vissza]

e-mail (Electronic mail): A legelsõ szolgáltatás, amit az Interneten használtak, a levelezés. Egy levelezõprogram segítségével szöveges állományt küldhetünk az Internet bármelyik e-mail címmel felhasználójának.
Ahhoz hogy biztosan egy embernek küldjük a levelet arra van szükség, hogy minden levelezõnek egyedi címe legyen.
Egy felhasználó e-mail címe általánosan a következõképpen épülhet fel:

felhasználói_azonosító@ host.subdomain.domain.ország(intézmény)azonosító

Általánosan fogalmazva egy felhasználói azonosító (username) és egy cím (domain) részbõl áll, a kettõ között a @ jel található.
Ez a "kukac" az angol "at" szót jelenti, vagyis arra utal, hogy ez a felhasználó melyik gépen található meg. Elsõ változatát az ARPANET valósította meg a hatvanas években. A rendszer minden használója rendelkezik egy postaládával (ez legtöbbször a számítógép merevlemeze), ahol a feladó tárolja, és ahonnan a címzett lehívhatja a neki szóló üzeneteket. Az üzenet lehet szöveges, de akár bináris állomány is. Az üzenet elküldéséhez szükség van egy levelezõprogramra, és ismernünk kell a címzett e-mail címét is.
Az elektronikus levelezés a mai napig az Internet legnépszerûbb szolgáltatása. Népszerûségének okát is valószínûleg abban kell keresni, hogy gyors, egyszerû, "ingyenes". Az ARPANET-et eredetileg ugyan az állományátvitel és a távoli bejelentkezés miatt hozták létre, de valójában az elektronikus levelezés szolgáltatása volt az, amely meggyõzte az illetékeseket, hogy az ARPANET nélkülözhetetlen.
A telefonnal és a hagyományos postai levélszolgáltatással (snail mail, azaz csigaposta, utalva a "sebességére") összehasonlítva elõnyei és hátrányai is vannak. A telefonhoz képest a legnagyobb elõnye az, hogy elkerülhetõ vele a csiki-csuki játék, amikor is két ember napokig sikertelenül próbálja elérni egymást. Az elõny itt azért jelentkezik, mert az elektronikus levelezés egy úgynevezett tárol-és-továbbít elvû rendszer: az elküldött üzenetet addig tárolja a címzett rendszere, amíg a címzett be nem jelentkezik. Igen ám, de mi a helyzet akkor, ha nem jelentkezik be? Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a címzett be szokott jelentkezni, akkor biztonságosabb a telefon, vagy a hagyományos levél. Az igaz, hogy az elektronikus levél nem olyan gyors, mint a telefon, de sokkal gyorsabb a postai szolgáltatásnál, ugyanis egy üzenet perceken belül a címzetthez érhet.
Egy elektronikus levél két részre osztható: a fejlécben szerepel a feladó és a címzett címe, a feladás dátuma (másodpercre pontosan), a levél témája, illetve az, hogy a címzetten kívül kinek ment el még a levél. A levél másik része tartalmazza magát az üzenet szövegét. Az elektronikus üzenetekhez általában hozzá lehet csatolni különbözõ kiegészítéseket (képeket, hangállományokat, rajzokat, stb). Ennek módja nagymértékben függ a használt levelezõprogramtól. Az Interneten a levelezést a Simple Mail Transfer Protocol (SMTP, egyszerû postázó protokoll) vezérli, amely az üzenetek titkosításának lehetõségét sajnos nem tartalmazza. Ilyen irányú fejlesztések történnek az SMTP kiterjesztésére.

[Vissza]

fya: For your attention - Figyelmedbe ajánlom.

fyi: For your information - Hogy tudjál róla.

FAQ: A kezdõ internetezõk bekapcsolódásakor felvetõdõ kérdéseket és rá a válaszokat tartalmazó dokumentumok, az ún. FAQ (Frequently Asked Questions ) (magyarul: GYIK = Gyakorta Ismétlõdõ Kérdések).

felhasználónév: Míg az egyes hostokat a hostcímük egyértelmûen meghatároz, addig a hostokat több felhasználó használja, tehát a hozzájuk kapcsolódó felhasználókat is meg kell különböztetnünk egymástól. Erre azok felhasználói neve (login- vagy felhasználónév), vagyis az adott hoston egyedi azonosító-név szolgál.

firewall: Egy angol szó, jelentése: tûzfal. (Angol nyelvterületen így nevezik a gépkocsikban a motorteret az utastértol elválasztó védõlemezt, amely az esetleges robbanások, illetve az így keletkezo tûz tovaterjedése ellen hivatott védelmet nyújtani. ) Számítástechnikában a számítógép védelmére szolgáló sftware-eket, hardware-eket hívják így.

FQDN: A felhasználó számára könyebben megjegyezhetõ a név alapján történõ címzés, ahol a sok számjegybol álló IP cím helyett egy karakterlánc, az FQDN (Fully Qualified Domain Name) használható. Az FQDN, azaz a teljes domén-név, amelyet a DNS (Domain Name System), vagyis a domén-név rendszer szerint képeznek, ugyanúgy hierarchikus felépítésû, mint az IP cím, formailag pedig több, egymástól ponttal elválasztott tagból áll.

Frame Relay: Keret-relézés. Mint a nevébõl következik nem a csomagokat, hanem az adatkapcsolati szint kereteit viszik át a megfelelõ minoségû hálózaton. A keret-relézés egy X.25-höz hasonló új módszer, bár az X.25-tõl eltérõen nem megbízható összeköttetést biztosít, nincs a sebességet és fogadóképességét figyelembe vevõáramlásvezérlés (flow control). Az átvitelhez HDLC kereteket használ, ahol az adatrész akár 4 kbájt is lehet. A keretek egy vagy több, állandó kapcsolatra beállított virtuális áramkörön (Data Link Connection Identifier = DLCI) keresztül haladnak. Mivel a hibamentes keretátvitelt nem figyelik, ezért a felette lévõ réteg (HDLC IPC, TCP/IP) feladata a hibák felismerése, és a hibás keretek megismételtetése. Mivel nincs áramlásvezérlés, a vevõ azokat a kereteket, amelyeket nem képes venni, egyszerûen eldobja. Alkalmazása elõtt meg kell adni a használni kívánt a maximális átlagos adatátviteli sebességet (pl. 56 kbit/s). Nagyobb sebességgel történõ küldés esetén, az átvitel elõtt néhány keret DE (Discard Eligibility) jelölést kap, és a sebesség túllépésekor ezeket fogja a protokoll elõször eldobni.

FTP: (File Transfer Protocol) Az egymással összekapcsolt Internet gazdagépek között az állományok átvitelét vezérlõ protokoll, amelynek muködése ügyfél-kiszolgáló (client-server) modellen alapul. Az FTP segítségével a távoli gépen a könyvtárak azonosítása, a tartalmuk listázása, a könyvtárak váltása, létrehozása, illetve letörlése is megoldott. Használatával érvényes azonosító és jelszó birtokában egy távoli gépre bejelentkezhetünk, és így bizonyos állományokhoz hozzáférhetünk. A publikus, bármely személy számára hozzáférheto gazdagépekre az anoním FTP használatával is bejelentkezhetünk. A szolgáltatást ilyenkor általában az anonymous bejelentkezési névvel vehetjük igénybe. Altalánosan igaz, hogy minden egyes felhasználó csak a jogai által engedélyezett állományokhoz férhet hozzá. Használata az e-mail-el szemben már folyamatos hálózati kapcsolatot igényel. Adatátviteli sebesség igénye is jelentõsebb, hiszen elfogadható idõn belül kell átvinnünk esetleg több száz kilobájtnyi adatot. Néhány kbit/s-os átviteli sebesség már elfogadható.
Az ftp protokoll két átviteli módban mûködhet: ascii és binary. Az elõbbi, mivel 7 bites kódokat használ, szövegállományok átvitelére alkalmas, az utóbbi bármilyen általános fájlra.

[Vissza]

gateway: A TOP hálózatok egyik fizikai eszköze az összekötetések megvalósítására. Átjárókat (gateway) akkor használnak, ha olyan hálózathoz csatlakoznak, amely felépítése nem követi az OSI modellt.

GUI: A GUI a Graphical User Interface rövidítése. Olyan felületeket neveznek így, ahol a felhasználó nem parancsok begépelésével, hanem grafikus felületen keresztül mûködteti az adott programot.

[Vissza]

hálózat: Hálózaton sok eszköz összekapcsolt együttesét értjük. Egy számítógépes hálózatban, számítógépek vannak egymással fizikai kapcsolatban. Ez alatt persze nem azt kell érteni, hogy minden gép minden másikkal közvetlenül össze van drótozva, hanem azt, hogy elvileg mindegyikük fel tud építeni kapcsolatot bármelyik másikkal. A közvetlen fizikai kapcsolat inkább a helyi hálózatokra jellemzõ. Elõnye egy hálózatnak. hogy az információ áramlás meggyorsul, és együtt a sok kis teljesítményû gép nagy feladatokat is képes elvégezni pl: seti.

helyi hálózat (LAN): A helyi hálózatok olyan számítógépes hálózatok, amelyek néhány kilométernyi távolságokat hidalnak át. Tipikusan ilyen például egy intézmény, egy cég egy vagy több épületében lévõ gépeinek az összekapcsolása, de ide tartozik az egy helyiségben összekapcsolt gépek hálózata is. Fontos hogy ezen helyi hálózatot csak kitüntetett gépek érhetok el, aki ka helyi hálózatban benne vannak, kívülrõl a hálózat nem elérhetõ.

homepage-honlap: A honlapok a World Wide Web hipermédiás dokumentumai. A honlapok általában HTML-nyelven megírt dokumentumok, melyek információkat közölnek a honlap gazdájáról, legyen az egy személy egy cég vagy bármilyen szervezet.

HTML: A dokumentumok logikai struktúráját a HTML (Hyper Text Markup Language) jelölései segítségével lehet szabályozni. A HTML arra készült, hogy segítségével a dokumentumok szokásos, sorban egymás utáni olvasása helyett, a szövegben elhelyezett kapcsolatok alapján az egész dokumentum könnyebben legyen áttekinthetõés elolvasható.
A HTML formátumú fájl valójában egy szöveges fájl, szintén szöveges (olvasható) vezérlõkódokkal, tag-ekkel. Ezek a vezérlokódok < és > jelek között szerepelnek, és a szöveg megjelenését, formátumát, például a betuk nagyságát, formáját, stb. jelölik.

HTTP: A HTTP ügyfél-kiszolgáló protokollt hypertext dokumentumok gyors és hatékony megjelenítésére tervezték. A protokoll állapotmentes, vagyis az ügyfélprogram több kérést is küldhet a kiszolgálónak, amely ezeket a kéréseket egymástól teljesen függetlenül kezeli, és minden dokumentum elküldése után le is zárja a kapcsolatot. Ez az állapotmentesség biztosítja, hogy a kiszolgáló mindenki számára egyformán elérheto és gyors.

[Vissza]

ICMP: Az Internet mûködését az IMP-k és az átjárók felügyelik olyan módon, hogyha valami gyanús esemény fordul elõ, akkor az eseményt az ICMP (Internet Control Message Protocol - internet vezérlõüzenet protokoll) alapján jelentik. Megközelítoleg egy tucat ICMP üzenettípus létezik. Minden üzenettípus IP-csomagba burkolva vándorol a hálózatban. A protokoll az Internet tesztelésére is használható.

IMP: Interface Message Processor, azaz interfész üzenet feldolgozó. Az IMP-ek vagy a host részei (pl. hálózati kártya és a programja) de sokszor valójában speciális számítógépek, amelyek a vonalak kapcsolását végzik, az a bemenetükre jutó adatot valamelyik meghatározott kimenetre kapcsolják (pl. routerek, hálózati átjárók).

információ: Információnak nevezünk mindent, amit a rendelkezésünkre álló adatokból nyerünk. Az információ olyan tény, amelynek megismerésekor olyan tudásra teszünk szert, ami addig nem volt a birtokunkban. Az információ legkisebb számítástechnikai egysége a bit.

interface: Magyarul csatolófelület, csatlakozási felület, illetve illesztõfelület kifejezésekkel illetik. Az interface egy olyan eszköz, illetve illesztési felület, amelynek segítségével két különbözõ hardver- vagy szoftvereszköz közötti kommunikációt valósíthatunk meg.

IP: Az Internet hálózati rétege. A hálózati réteg IP protokollja a 80-as években jelent meg. A protokoll összeköttetés mentes. A szállított csomagok a datagramok, amely a forrás host-tól a cél hostig kerülnek továbbításra, esetleg több hálózaton is keresztül. A hálózati réteg megbízhatatlan összeköttetés mentes szolgálatot biztosít, így az összes megbízhatósági mechanizmust a szállítási rétegben kell megvalósítani, ami biztosítja a két végállomás közötti megbízható összeköttetést.
Az IP mûködése a következõ: A szállítási réteg az alkalmazásoktól kapott üzeneteket maximum 64 kbájtos datagramokra tördeli, amelyek az útjuk során esetleg még kisebb darabokra lesznek felvágva. Amikor az összes datagram elérte a célgépet, ott a szállítási réteg ismét összerakja üzenetté. A datagram két részbõl áll: egy fejrészbõl és egy szövegrészbõl. A fejrészben 20 bájt rögzített, és van egy változó hosszúságú opcionális rész is.

IP csomag

IP-cím: Internet Protocol cím. Olyan azonosító adat, amellyel az Internetbe kötött számítógépek, úgynevezett gazdagépek (host) bármelyikét egyértelmûen azonosítani lehet. Ez az azonosító négy számból 4 byte-ból áll, egymástól pont választja el õket (például 192.168.1.1). Az egyes számítógépek az IP-cimek és a nevek közti megfeleltetést egy adatbázis segítségével végzik el. Ez azért is jó, mert így egy számítógép a hálózaton belül fizikailag szabadon mozgatható (ha szükséges) anélkül, hogy az állandó számváltozást a felhasználónak nyomon kellene követni.

IRC: Angol mozaikszó az Internet Relay Chat kifejezés kezdõbetûibõl. Az IRC az Internet egy olyan szolgáltatása, amely több felhasználó egymással való egyideju beszélgetését teszi lehetové. Ebben a tekintetben hasonlít a konferencia-rendszerekhez. A szolgáltatás igénybevételekor — amit általában az irc parancs kiadásával tehetünk meg — a felhasználónak lehetosége van arra, hogy úgynevezett csatornákra lépjen be, amelyeken a beszélgetések folynak. Több csatorna létezik, és bármelyik felhasználó létrehozhat ilyen csatornát. Az egész arra hasonlít, amikor a rádiókészüléken a hallgatni kívánt állomást kiválasztjuk. Persze a rádiókészülékbe beszélni bárgyú hiábavalóság lenne — a technika mai fejlettségét figyelembe véve. A szolgáltatás arra képes, hogy a felhasználó által begépelt üzeneteket az adott csatornán bárki elolvashatja.

ISDN: Angol mozaikszó az Integrated Services Digital Network (Integrált Szolgáltatású Digitális Hálózat) kifejezés kezdobetuibol. Az ISDN egy 1984-ben definiált nemzetközi szabványt, szolgáltatást jelöli. Telefonszolgáltató által kiépített, nemzetközi szabványoknak megfelelõ, digitális vonal, mely alapban 2 csatornát, 2*64kbit/sec sebességû vonalat tartalmaz.

imho: In my humble opinion - Szerény véleményem szerint.

imo: In my opinion - Véleményem szerint

[Vissza]

kiszolgáló: A kiszolgálók olyan nagyteljesítményu programok, eszközök, illetve számítógépek, amelyek különbözõ szolgáltatásokat biztosítanak a hálózat felhasználói számára. A szolgáltatások a kliensek segítségével vehetõk igénybe. Azért nevezik kiszolgálóknak õket, mert a szolgáltatásokra irányuló kéréseket szolgálják ki.

koaxiális kábel: A koaxiális kábel egy vezetõ rézhuzalból és a huzalt hengerszerûen körbevevõ, sûrû szövésu árnyékoló vezetõbõl áll, amelyet mûanyag szigetelés választ el a huzaltól. Az egészet kívülrõl szintén szigetelés védi. A koaxiális kábel az árnyékolás miatt a külso zavarokkal szemben teljesen érzéketlen. A sodort érpárnál drágább, viszont nagyobb adatátvitel sebességet tesz lehetové. Két változata létezik, az alapsávú és a szélessávú. Az alapsávú kábel 50 ohmos és ezen a biteket 0 és 5 voltos feszültségszintekkel továbbítják (az egyik szint a 0 bitnek, a másik az 1 bitnek felel meg). A szélessávú koaxiális kábelen a biteket egy nagyfrekvenciás vivõjelre ültetik rá és ezt változtatják. Az alapsávú kábelen egyszerre csak egy adat továbbítható (szaknyelven: egycsatornás), míg a szélessávú megengedi több adat egyideju adását is.

[Vissza]

LED: Angol mozaikszó, a Light Emitting Diode rövidítése, magyarul fénykibocsátó dióda. Mûködésének lényege, hogy elektromos impulzusok hatására -- a látható fény tartományába tartozó -- fényimpulzusokat bocsájt ki.

levelezõprogram: Olyan program, amely elektronikus levelezési kiszolgálókhoz kapcsolódhat a felhasználó. Általában kényelmes kezeléi és szerkesztoi felületet biztosít, illetve az adott hálózati protokollnak megfelelõen alakítja át a feladó üzenetét a hálózat által értelmezhetõ formátumra.

lol: Laugh out loudly - Hangos röhögés, felnevetés

[Vissza]

Mail-szerver: Elektronikus levelezésnél a levelek küldését és fogadását ténylegesen egy, folyamatos hálózati kapcsolattal rendelkezõ számítógépen futó program, a Mail-szerver (levelezés kiszolgáló) végzi. A felhasználók ténylegesen ennek a programnak küldik leveleiket, illetve ettõl kapjákmeg azokat. A leveleket ez a program tárolja, és a címek alapján végzi a hálózaton keresztüli kézbesítést.

modem: Eszköz, amely a bemenetére adott bináris jel vezérlésével a modulációt elvégzi (modulálja), illetve a modulált analóg jelbõl a bináris jelet visszaállítja (demodulálja) modem-nek (modulátor - demodulátor) nevezzük. A modem a számítógép digitális jeleit átalakítja a telefonvonalon továbbítható analóg jelekké (modulátor funkció), majd a vevõ oldalon az analóg jelekbõl visszaállítja az eredeti digitális jeleket (demodulátor funkció). Tehát a modem egy modulátor és egy demodulátor együttesét képezi.

motd: Message of the day - A nap üzenete.

[Vissza]

Name Server (névkiszolgáló, névszolgáltató): Adat továbbítás elõtt a hostcímbõl meg kell határozni a vele egyenértéku IP címet, és a küldemény hostcímét ezzel kell helyettesítenie. Az összetartozó IP címeket és hostcímeket a hostgép elõször a helyi címtáblázatban (host table) keresi. Ha a keresés eredménytelen, a hostgép az Internet valamelyik speciális szolgáltató-gépéhez, a névszolgáltatóhoz (Name Server-hez) fordul, amely az Internet gépeinek adatait tartalmazó, szabályos idõközönként frissített sokszor hatalmas címtáblázatot kezeli.

netikett (netiquette): Szóösszetétel a network (hálózat) és az etiquette szavakból. A netiquett az Internetet használók legfontosabb illemtani szabályainak a gyûjteménye. Az netiquette be nem tartása súlyos következményekkel is járhat. Például a felhasználót a szolgáltatója eltiltja az Internet használatától egy bizonyos ideig. Kezdõ Internet felhasználók olvassák el ezt a hálózati illemkódexet.

[Vissza]

oktet (octet): A hálózati szabványokban, leírásokban a bájt kifejezés helyett az oktet (octet) fogalmát használják, ami egy 8 bites csoportot jelöl.

OSI Modell: Az OSI az Open System Interconnect - nyílt rendszerek összekapcsolása kifejezés angol eredetijébõl alkotott betuszó. Nyílt rendszereknek olyan rendszereket hívjuk amelyek nyitottak a más rendszerekkel való kommunikációra.

[Vissza]

peer-to-peer: Minden gép egyenrangú, és erõforrásainak egy részét bocsátja a hálózaton keresztül a többi gép számára. Ezek az ún. egyenrangú, vagy peer-to-peer hálózatok. Ilyen hálózatokban is elképzelhetõk, hogy az egyik gép csak szerverként muködik. Ezt azért fontos megjegyezni, mert nem a gépek információ-szolgáltatásban nyújtott szerepe a döntõ, hanem az, hogy az egyenrangúság értelmében bármelyik lehet ügyfél és szolgáltató.

PGP: A PGP az angol "Pretty Good Privacy" rövidítése. A PGP elektronikus üzenetek titkosítását teszi lehetõvé.
Két kulccsal muködik: az egyik nyilvános, ezzel lehet az üzeneteket kódolni. Aki titkosított üzenetet szeretne kapni, közzéteszi nyilvános kulcsát, és mindenki, aki neki írni akar, ezzel kódolhatja bizalmas üzenetét. A kódolt üzenet visszafejtése csak a második, titkos kulccsal lehetséges – ezt csak az üzenetek címzettje ismeri.

point-to-point: Két pont közötti csatornával rendelkezõ alhálózat-nál (pont-pont összeköttetés), amikor egy vevõ megkapja a csomagot és az nem neki szól, akkor azt továbbadja egy következõ pont-pont összeköttetésen keresztül. Ezért az ilyen típusú hálózatokat más néven szokták két pont közötti (point-to-point), vagy tárol és továbbít (store-and-forward ) hálózatoknak nevezni.

PPP: Point to Point Protocol. A SLIP/PPP kapcsolat egy telefonvonalon keresztüli kapcsolódás. Ilyenkor egy modem és a telefonvonalon TCP/IP szerû kapcsolatot megvalósító SLIP/PPP (SLIP - Serial Line Interface Protocol, PPP - Point to Point Protocol) protokoll szükséges. Számítógépünk a vonal másik végén egy Internetre kapcsolódó kiszolgáló számítógépen keresztül egy IP címet hordozó hálózatra kapcsolt géppé válik.

port: A port hálózatra kötött számítógépek egymással való kommunikációjának csatlakozási pontja. Lényege, hogy egy kiszolgáló gép különbözõ szolgáltatásait a gépen definiált különbözo portokra csatlakozva érhetjük el. A rácsatlakozás persze nem fizikai, hanem logikai értelemben történik. Minden szolgáltatásnak egyedi portszáma van, amelyet szabvány rögzít. A sikeres kommunikációhoz a kliens oldal is kap egy portszámot, amire az a kikötés vonatkozik, hogy nem lehet semmilyen szolgáltatás, vagy más kliens által már lefoglalt port száma.

proxy: Jelentése: közvetítõ, megbízott. A proxy lényegében egy olyan kiszolgáló, amely egy másik kiszolgálót helyettesít. Helyi hálózatokon általában valmilyen más funkcióval (például tûzfal) együtt mûködtetik. Az Interneten arra használják, hogy a szolgáltatások elérésére irányuló kéréseket ne saját maga válaszolja meg, hanem irányítsa azokat egy közeli (innen a név: proxy — közelben lévõ) kiszolgálóhoz, amely az adott szolgáltatással rendelkezik és nagyobb teljesítményt produkál.

PVC: (Permanent Virtual Circuit). Állandó virtuális áramkör. A csomagkapcsolású hálózatok egyik alapvetõ csomagtípusú szolgálata, amely két DTE-t állandóan összeköt logikai csatornával. Ez biztosítja a csomagváltások során a sorrendhelyességet.

pov: Point of view - Nézõpont


RFC (Request for Comments): Vitára bocsátott anyag. Az Interneten mivel eltérõ felépítésû hálózatokat kötnek össze, szükséges az Interneten folyó kommunikáció közös szabványainak kidolgozása, amelyet az RFC (Request for Comments) dokumentumok tartalmazzák. A szabványok közös alapjául a UNIX operációs rendszerben megvalósított megoldások szolgáltak, mivel elsõként ilyen operációs rendszerû gépeket kötöttek össze, és jelenleg is az Internet-ben lévõ gépek többségén a UNIX valamelyik változata fut. Ha megszületik egy szabványtervezet, akkor azt elõször ajánlásként teszik közzé, és kap egy RFC számot. Ha végül az ajánlást elfogadják, akkor Hivatalos Internet Protokoll (Official Internet Protocols) válik belõle, de továbbra is az RFC számmal hivatkoznak rá. Megállapodás szerint minden RFC új számot kap, ha átdolgozzák. Két fontos RFC, az "Internet Számok" (RFC 1166) és a "Hivatalos Internet Protokollok" (RFC 1011) a tartalma miatt nagyon gyakran változik. A következõ helyen lehet az rfc-ket elolvasni: http://www.faqs.org/rfcs/

RS-232-C: Az RS az angol Revised Standard (felülvizsgált szabvány) kifejezés rövidítése. A nagyfokú és széleskörû elterjedése miatt egy számítógép és egy modem, vagy terminál közötti illesztés fizikai rétegének megvalósítása nagyon fontos. Ez teljes duplex, pont-pont típusú összeköttetés kialakítását igényli. Részletesen meg kell határozni a mechanikai-, a villamos-, a funkcionális-, és eljárás interfészeket. Az ezt megvalósító szabvány megalkotója az Electronic Industries Association elnevezésû, elektronikai gyártókat tömörítõ szakmai szervezet, így az EIA RS-232-C a pontos hivatkozás. Ennek nemzetközi változata a CCITT V.24. ajánlása, amely csak néhány ritkán használt áramkörben tér el. Az ajánlás (Recommended Standard 232 C) az eredeti ajánlás harmadik (“C”) változata.

router: útvonal-választó, forgalomirányító. Olyan hálózati berendezés, amely két hálózatot köt össze a hálózati réteg szintjén. A legáltalánosabb esetben útvonal-választó minden olyan berendezés, amely arról dönt, hogy a hálózati forgalom mely utakat vegyen igénybe. Ezért nevezik forgalomirányítónak is.

routing táblák: Hálózatoknál az útvonal kijelölése vagy minden csomagra egyedileg történik, vagy kialakít egy olyan útvonalat amelyen egy sorozat csomag megy át. Ezért a csomópontoknak ún. routing táblákat kell tartalmaznia, amiben a vele kapcsolatban álló csomópontokra vonatkozó adatok be vannak jegyezve. (routing = forgalomirányítás).

rotf: Rolling on the floor - A földön fetrengek, gyakran a lol-lal együt használjuk: rotflol.

rotfl: Rolling on the floor laughing - A földön fetrengve röhögök

rotfstclmaaobpo: Rolling On The Floor Scaring The Cat Laughing My Ass And Other Body Parts Off - A földön fetrengve a macskát megrémítve szétröhögöm az agyamat és minden más testrészemet.

rtfm: Read the fine/fucking/freaking manual - Olvasd el a jó/kib*szott/rohadt kézikönyvet. Akkor használjuk, ha a kérdésre a válasz egyértelmûen dokumentálva van, és szinte semmi utánajárással megtudhatná a kérdezõ is a választ.

[Vissza]

SMTP: Simple Mail Transfer Protocol (egyszerû levéltovábítási protokoll) szavak kezdõbetuibõl. Az SMTP az ARPANET által kidolgozott és használt, alkalmazást leíró protokoll, amely a hálózaton az elektronikus levelek továbbításának mikéntjét definiálja.

SMTP kiszolgáló: Az SMTP protokollalapján mûködõ, SMTP szolgáltatást ellátó kiszolgáló neve, ami lehet program vagy számítógép is.

sux: Sucks - "Erõs nemtetszés kifejezése" magyarul nagyon rossz.

[Vissza]

TCP (Transmission Control Protocol): Amikor az Interneten a végpontok közötti átviteli megbízhatóság csökkent, eljött az idõ egy új hálózati Protokoll eljövetelére. Ezért egy új szállítási protokollt,- a TCP-t (Transmission Control Protocol - átvitel vezérlési protokoll) vezettek be. A TCP tervezésénél már figyelembe vették azt, hogy megbízhatatlan alhálózatokkal is tudjon együttmuködni. A TCP-vel együtt fejlesztették a hálózati réteg protokollját IP-t is.
A TCP az üzeneteket maximum 64 kbájtos darabokra vágja szét. Ezeket a darabokat egymástól független datagramokként küldi el. A hálózati réteg sem azt nem garantálja, hogy a datagramokat helyesen kézbesíti, sem a megérkezett datagramok helyes sorrendjét. A TCP feladata az, hogy idõzítéseket kezelve szükség szerint újraadja õket, illetve hogy helyes sorrendben rakja azokat össze az eredeti üzenetté. Minden TCP által elküldött bájtnak saját sorszáma van. A sorszámtartomány 32 bit széles, vagyis elegendõen nagy ahhoz, hogy egy adott bájt sorszáma egyedi legyen.

telnet: A telnet elsosorban egy protokoll - mégpedig a távoli bejelentkezés protokoll -, így hívják az ezt megvalósító programot is. A telnet protokoll azt írja le, hogy a számítógép-hálózatokban hogyan lehet egy távoli kiszolgáló szolgáltatásait igénybe venni.

thx: Thanks - Köszönöm.

[Vissza]

UDP (user datagram protocol — felhasználói datagram protokoll): Összeköttetés-mentes szállítási protokoll. Sok alkalmazás használ üzeneteket, amelyek elférnek egyetlen datagramban. Példa erre a domain nevek kikeresése. Ilyenkor nincs szükség a TCP teljes bonyolultságára. Ha egy pár másodpercen belül nem kapunk választ, akkor egyszerûen megismételjük a kérdést.

A legtöbbet használt ilyen protokoll az UDP. Hasonlóképpen illeszkedik a rendszerbe, mint a TCP. A hálózati szoftver az adatok elejére ráilleszti az UDP fejlécet ugyanúgy, ahogy a TCP fejléc esetében teszi. Az UDP ezek után az IP-nek adja át a datagramot. Az IP hozzáteszi a saját fejlécét, amibe a TCP helyett az UDP protokollszámát helyezi el a Protokoll mezõben. Az UDP csak portszámokat biztosít, hogy egyszerre több program is használhassa a protokollt. Az UDP portszámok ugyanúgy használatosak, mint a TCP portszámok. Az UDP-t használó kiszolgálókhoz is léteznek jól ismert portszámok. Látható, hogy az UDP fejléc sokkal rövidebb, mint a TCP fejléce.

URL (Uniform Resource Locator egységes forrásazonosító): megadja a megjelenítõ program számára, hogy az adott szövegrészhez, képhez, grafikához kapcsolt dokumentumot milyen módszerrel lehet megjeleníteni, milyen típusú kapcsolatot kell felépíteni, illetve hogy ez a forrás hol, az Internetre kapcsolt gépek közül melyiken található.
Az URL a következõ információkat tartalmazza:
a protokollt, a kiszolgálónak az Internet-nevét, a kiszolgáló portjának a számát, a forrás helyét.

UTP: Sodrott-csavart, árnyékolás nélküli érpár (Unshielded Twisted Pair = UTP). Két szigetelt, egymásra spirálisan felcsavart rézvezeték. Szabvány szerint maximális hossza 100m két erõsítõ egység között.

[Vissza]

WWW (World Wide Web): Jelenleg a leggyorsabban terjedõ, legnépszerûbb szolgáltatás az Interneten a világméretû háló, a WWW. sikerének oka, hogy látványos dokumentumok nézhetõk vele, amik tele vannak kereszthivatkozásokkal (ez a hypertext), és képekkel, olyan, mint egy képes lexikon. A WWW általános ügyfél-kiszolgáló hálózati koncepcióra épül. Az információszolgáltató gépeken egy WWW kiszolgálóprogram (Web szerver) program fut, amely a felhasználók gépein futó böngészõ-programok által küldött kérésnek megfelelõen elküldi a kért információt az adott gépre, amely ebben az esetben az ügyfél (kliens).
A WWW mûködését a gyakorlatban több tényezõ biztosítja: Egyetemes leírás, amellyel a különbözõ forrásokra lehet hivatkozni. Minden információs egység — kép, grafika, animáció, szöveg — forrásként jelenik meg a hálózaton. Az alkalmazott megjelenítési módot az URL (Uniform Resource Locator - egységes forrásazonosító) adja meg.

wtf: What the fuck? - Mi a *****?

[Vissza]